1.rész

                                                *Louis szemszöge*

    - Gyönyörű ez az ország, nem? - kérdeztem a mellettem álló fiút, miközben az esti fényekben pompázó fővárost figyeltük az erkélyünkről. 
   - Igen. Szép nagyon. Az emberek kedvesek, a rajongók pedig őrültek, és jó fejek, de mégis tudják hol a határ, és nem rohamoznak meg. Tudják, hogy nekünk is kell egy kis magánélet. 
   - Már alig várom a koncertet. Úgy érzem ez most más mint a többi város, ahol eddig megfordultunk. Érzek valami különlegeset. Olyan elmondhatatlant. Mintha itt minden meg változnia.
   - Érdekes dolgokat tudsz mondani, ugye tudod? -kérdezte felvont szemöldökkel. Mi lenne más. Miért változna meg bármi is? Ez is csak egy koncert állomás. Szép város, meg minden, de leadsz egy koncertet, autogramot osztassz, pár fénykép, kedves szó, interjú, maximum 5 nap és már itt se vagy. Hülyeségeket beszélsz mit ettél, vagy ittál?-kérdezte gúnyosan- Na mindegy, hagylak bájologni, bemegyek x-boxozni, mivel Niall azt mondta béna vagyok, és én ezt nem hagyom annyiba. Be bizonyítom...
   - Tényleg béna vagy Styles! - ordítottam örömittasan utána, mire a válasz egy "ezt még megbosszulom nézés" volt.
   - Ja és ne maradj kint túl sokáig, holnap koncert, előtte pedig interjú....és ezt a hülyeséget meg verd ki a fejedből. - mondta, miközben befelé sétált a fiúkhoz. 
Tényleg hülyeségeket beszélnék? Nem! Tényleg magával ragadó ez a város. És érzem azt a fura érzést, amióta idejöttünk. 
Hajnali 2 van. A város elhalkult, a nappali zajokhoz képest. Csak a kocsik zaja, a kutyák ugatása, vagy a hotel előtt elgördülő villamos zavarja meg a csendet. A néhány fiatal kóválygása hazafelé a péntek esti buliból, mikor már az alkohol elárasztotta a testüket. 
A távolban látszik az óriáskerék, és a Duna is. Gyönyörűen ki volt világítva. Az idő kellemes. Ilyenkor Londonban ha nem is vékony kabátban, de mindenképpen kardigánban lennék. Most viszont csak egy vékony póló és egy térdnadrág volt rajtam. Hamarosan augusztus 20. Azt hallottuk, hogy ilyenkor ünneplés van az országban, ha jól emlékszem az 1. királyt ünneplik, különböző programokkal, és óriási tűzijátékkal, ami különböző színekből a magyar zászlót formázza meg. Mivel most egy kis szünet következik a holnapi koncert után, így rávettük Pault, hogy maradjunk itt addig.
A hotel elé pillantottam, ahol 2 ember, aki eddig a hotelben szállt meg, elhagyja az épületet egy taxival. A körülöttem lévő erkélyeken sötétség uralkodott. A következő pillanatban megpillantottam valami fényes tárgyat. Talán egy gyűrű lehetett. Úgy éreztem magam, mint mikor egy holló megpillantja a csillogó ékszert. De akkor valaki van ott. Valakinek viselni is kell egy gyűrűt. Kíváncsiságom miatt, arrébb sétáltam a nagy erkélyen, hogy változzanak a fényviszonyok. A tőlem körülbelül 5 méterre lévő erkélyen egy lány állt. Hosszú barna haja az arcába omlott, így eltakarva azt. De nem a belső felén állt. Tudtam, hogy nem csak a várost bámulja, az erkély külső oldaláról, a korlátba kapaszkodva.